2018-ban harmadik alkalommal szerveztek a Pázmány régészei tanásatást honfoglalás kori lelőhelyek megmentésére. A főként Pest, és újabban immár Szolnok megye területén is végzett ásatások elsődleges célja a különböző bolygatásokat elszenvedett 10. századi temetkezések minél gyorsabb, teljesebb megmentése. Ezeket az „életmentő beavatkozásokat” a PPKE BTK Régészettudományi Intézete a helyi, megyei szakemberekkel összefogva valósítja meg, melyben hatalmas segítséget nyújtanak a térség múzeumbarát műszeres felderítői is.
A közös munka eredményeként hat új, régészeti feltárással is kutatott, hitelesített lelőhellyel bővült a Pesti-síkság, illetve a Jászság területe az elmúlt három évben. A szisztematikus területi kutatásoknak köszönhetően elmondhatjuk, hogy a Duna‒Tisza köze számít az utóbbi évtizedben ‒ honfoglalás kori szempontból ‒ a legjobban kutatott területnek a Kárpát-medencében. A megbolygatott lelőhelyeket a szakemberek kötelessége mihamarabb feltárni az információvesztés miatt. A feltárási és feldolgozási munkába azonban a hallgatókat is (BA, MA) bevonjuk, vagyis a befektetett munka az oktatásban, az új honfoglalás koros specialisták képzésében is hasznosul. Emellett a kutatások összefoglalása és a régió településtörténeti vizsgálata PhD disszertáció keretében is készül. A régió Pest megyei helyszínein több éve indította el a Ferenczy Múzeum azt a topográfiai-lelőhelyfelderítő programot, melybe – Füredi Ágnes PhD hallgatónk révén – a PPKE BTK Régészettudományi Intézet is bekapcsolódott, és támogatta újabb 10–11. századi helyszínek régészeti kutatását.
A Dömsöd, Kocsér, Ceglédbercel, ill. Jászberény határában végzett kutatások újabb fehér foltokat tűntettek el, az egyes mikrorégiók 10. századi településtörténeti térképéről. Eddigi eredményeink: egy új tárgytípus, a fonóvilla (lucet) első korabeli előfordulása, egyedi típusú veretes női lábbeli, új rozettás lószerszámveretes sírok szinte valamennyi lelőhelyről. Fontos eredmény, hogy számos temetőben sikerült megfigyelni a 10. század első feléből ismert, „klasszikus” honfoglalás kori leletekkel jellemezhető sírok együttes előfordulását a már melléklet nélküli, a 10. század második felére keltezhető temetkezésekkel. Vagyis a régió kutatása nagyon fontos eredményeket fog hozzátenni a 10. század második felében bekövetkezett és kellően még fel nem tárt történeti és településtörténeti változások megismeréséhez. Ennek az átmenetnek a vizsgálata kulcskérdés, miként a korábbi terminológiával köznépi temetőnek nevezett sírmezők korai horizontjának kérdése is az. Ez utóbbi, napjaink honfoglalás kori régészetének ‒ immár jó ideje ‒ az egyik legfogósabb kérdése.
2018 tavaszán tehát folytatódott az MTA BTK Magyar Őstörténeti Témacsoport és a PPKE BTK RI, Magyar Őstörténeti és Honfoglalás kori Régészeti Tanszékének közös10. századi projektje. A munka keretében két frissen előkerült Duna-Tisza közi 10. századi lelőhely hitelesítő feltárására került sor. Előbb február végén a Jászberény mellett előkerült új süvegcsúcs (JM 2018.11.1.1.) helyszínét (Jászberény-Alsómuszáj, Homokbánya I., nyilvánt. azonosító száma: 93771) kutattuk meg, majd áprilisban folytattuk Ceglédbercel–Bognár-tanya lelőhely ásatását. Utóbbi helyszín a Ferenczy Múzeumi Centrum közösségi régészeti programjának keretei közt vált ismertté. Mindkét lelőhelyen a rendelkezésre álló teljes területet megástuk, így a két lelőhely teljesen feltártnak tekinthető. Ceglédbercelen további szórványleleteket találtunk, míg a jászberényi lelet kapcsán újabb információkat sikerült gyűjteni a leletbejelentőktől a tényleges helyszín azonosításával kapcsolatban.
Ez utóbbi lelet esetében munkacsoportot hoztunk létre Gulyás András és Türk Attila régészek, Jancsik Balázs és Zágorhidi Czigány Bertalan régészhallgatók, valamint Strohmayer Ádám ötvös-cizellőr részvételével, mely a beregszászi lelettel együtt készít új feldolgozást a két süvegcsúcs összevetéséről. A program keretében az anyagösszetételi vizsgálatokat Török Bélának köszönhetjük, míg a pontos készítés-technikai leíráshoz szükséges endoszkópos felvételek Mende Balázs Gusztáv munkái.
Az utóbbi években nagyobb számban előkerült Pest megyei 10‒11. századi lelőhelyek szerencsére még sok évre előre biztosítanak munkát és ásatási lehetőséget a PPKE Magyar Őstörténeti és Honfoglalás kori Régészeti Tanszék hallgatói számára. A honfoglalás kori regionális kutatásaink újabb eredményeivel ‒ terveink szerint még idén ‒ jelentkezünk Szolnok és Csongrád megyéből!
Az idei év ásatásain nyújtott segítségükért köszönetet mondunk a Jász Múzeumnak és Dr. Bathó Editnek, Gulyás Andrásnak, valamint a Ferenczy Múzeumi Centrum Régészeti Főosztályának, Ceglédbercel Önkormányzatának, Gudmon Sándor és Kosztolányi Gyula önkénteseknek és Füredi Ágnes régésznek!
